Retroid újra elővenné a kétkijelzős kézikonzol ötletét

A Retroid egy új, kétkijelzős kézikonzolt (handheldet) kezdett el belengetni, amely a Nintendo DS rajongóit célozhatja. A kis ízelítő alapján egyelőre kevés a kézzelfogható részlet, műszaki specifikációkról, árról vagy megjelenésről nincs információ. Maga a tény viszont érdekes: a két kijelzőt használó formátum újra és újra felbukkan, és ez jó jel lehet azoknak, akik kifejezetten a Nintendo régebbi, „kagylós” hordozható élményét keresik. A téma illik a Kütyük rovat vonalába, mert itt nem pusztán emulációról, hanem ergonómiáról és használhatóságról is szó van.

A Retroid egy kétkijelzős handheldet teaserelt, de egyelőre nem tudni róla sem specifikációt, sem árat, sem megjelenési időt.

Miért számít a két kijelző a gyakorlatban?

A Nintendo DS (és később a 3DS) játékainak jelentős része úgy készült, hogy a két kijelző funkcionálisan külön szerepet kapjon: felül a fő kép, alul pedig térkép, menü, érintéses vezérlés vagy kiegészítő információ. Emiatt egy egykijelzős handhelden a DS-címek futtathatók ugyan, de gyakran kompromisszumokkal: vagy váltogatnod kell a nézetek között, vagy a két képet egymás mellé/egymás fölé zsúfolja a rendszer, ami méret és olvashatóság szempontból nem mindig ideális. Egy natív kétkijelzős kialakítás ezért nem „extra”, hanem konkrétan a játékmenet kényelmének és pontosságának kérdése.

Az sem mindegy, hogy a második kijelző érintéses-e, illetve hogy a burkolat/hinge (zsanér) mennyire stabil. Ezek azok a részletek, amelyek a DS-élményt egy emulátoros „megoldásból” kézikonzolos használattá teszik. A Retroid teaseréből viszont jelenleg nem derül ki, milyen panelt, milyen vezérlést, vagy milyen mechanikai kialakítást terveznek.

Mitől nehéz jól megcsinálni?

A két kijelző nemcsak plusz alkatrész, hanem plusz mérnöki kockázat is. A ház vastagabb lehet, a fogyasztás magasabb lehet, a hőkezelés és az üzemidő tervezése bonyolultabb, és a hordozhatóság is sérülhet, ha a készülék túl nagyra sikerül. Emellett a szoftveres oldal is érzékeny: a DS/3DS-játékoknál nem elég „elindítani” a címet, a képarányok, a skálázás, a kijelzők közti váltás és az input-kezelés mind befolyásolja, mennyire természetes a használat.

Az is fontos kérdés, hogy egy ilyen eszköz milyen közönséget céloz. A DS-rajongók egy része kifejezetten eredeti hardveren játszana, másoknak az a lényeg, hogy a könyvtár kényelmesen, modern kijelzőkkel és kézre álló gombokkal elérhető legyen. A teaser alapján most még nem látszik, hogy a Retroid melyik irányba megy: „nosztalgia-hű” eszközt épít, vagy egy általánosabb retro-handheldet két kijelzővel.

Mire érdemes figyelni, mielőtt bármit belelátsz?

Mivel konkrét részletek nincsenek, most érdemes inkább azt összerakni, milyen tényezőkön fog elbukni vagy működni a koncepció. Egy kétkijelzős handheld akkor értelmes, ha a második panel nem csak „dísz”, hanem valóban jól használható méretű, és a szoftver nem kényszerít állandó trükközésre. Azt is meg kell várni, hogy kiderüljön, a Retroid milyen kompromisszumokat vállal a méret, a tömeg és az üzemidő terén.

• Kijelzők szerepe: valóban egyszerre látszik-e két jól olvasható kép, vagy csak szükségmegoldás?
• Vezérlés: van-e értelmes megoldás az alsó kijelző tipikus funkcióira (különösen, ha érintésre épülnek)?
• Ergonómia: kézben tartható-e hosszabb ideig, vagy a két panel ára a kényelmetlen forma?
• Szoftveres megvalósítás: mennyire rugalmas a kijelzők kezelése játék közben?