GaN-töltő: miért fér el egy 100 wattos töltő a zsebedben?
Gallium-nitrid, magasabb kapcsolási frekvencia, kisebb transzformátor. A fizika, ami zsugorította a töltőt.
Egy tíz évvel ezelőtti 65 wattos laptoptöltő akkora volt, mint egy szappan. A mai, ugyanennyit tudó töltő elfér egy zsebben. A különbség egyetlen anyagon múlik: a gallium-nitridén.
Miért kisebb a GaN-töltő?
A töltőben a legnagyobb helyet a transzformátor és a hűtés foglalja. A hagyományos szilícium tranzisztorok kapcsolási vesztesége miatt a kapcsolási frekvenciát nem lehet a végtelenségig emelni, márpedig minél magasabb a frekvencia, annál kisebb transzformátor elég ugyanahhoz a teljesítményhez.
A gallium-nitrid szélesebb tiltott sávú félvezető: nagyobb feszültséget bír, gyorsabban kapcsol, és közben kevesebb hőt termel. Ez lehetővé teszi a jóval magasabb kapcsolási frekvenciát — így zsugorodhat a mágneses alkatrész és a hűtőfelület is.
Nem a töltő lett okosabb. A benne lévő kapcsolóelem lett gyorsabb, és ettől lett minden más kisebb.
Van hátránya?
A GaN-töltők jellemzően drágábbak azonos wattszámon, és a magas frekvencia miatt gondosabb elektromágneses szűrést igényelnek — az olcsó, névtelen darabok ezen szoktak spórolni. A jó GaN-töltő nem cvincog, nem melegszik kézmelegnél jobban, és a tanúsítványai valódiak.
Mit nézz, ha veszel egyet
- Teljesítmény-elosztás: a „100 W” gyakran az összes port együtt. Nézd meg, mennyi jut egyetlen portra, ha kettő van használatban.
- PD és PPS: a USB Power Delivery az alap; a PPS-t sok telefon gyorsabb töltéshez igényli.
- Tanúsítás: CE és a gyártó neve a házon. Ha a doboz csupa általános szöveg, tedd vissza.
- Kábel: 60 W fölött a kábelben lévő chip (e-marker) nélkül a töltő visszaveszi a teljesítményt.
Tipikus igények
- Telefon
- 20-45 W bőven elég
- Tablet
- 30-45 W
- Ultrabook
- 65 W
- Erős laptop
- 100-140 W, és ehhez e-markeres kábel kell
Ez a cikk mesterséges intelligencia (MI) közreműködésével készült. Részletek az impresszumban.